Őszintén sajnálom, de egy kicsit elhanyagoltam az oldalt. Sok kifogásom lenne, amiket be lehetne tudni magyarázatként is, de leginkább közbeszólt az élet és az egyetem.
Az életbe beletartozik egy január óta tartó meghasonulás, mivel olyan emberek hagytak cserben és mondtak le rólam, akiket korábban kvázi barátnak gondoltam. Akikkel közös programot csináltunk év végén, akikkel megosztottam az örömömet és a bánatomat, csak azzal nem számoltam, hogy ők valójában nem barátok, és a hatalom a legtöbb embert megváltoztatja. Hát őket is. Egy idő után már nem akartam az életem dolgaiba belevonni őket, bezárkóztam velük szemben, amit ők dacként és gőgként könyveltek el, és a legelső alkalommal, amikor lehetett, megszabadultak tőlem. Ez egyfajta munkahely váltást is jelentett, és azt, hogy a privát szférámat (saját iroda) elveszítettem. Azóta küzdök.
Az idő sok sebet begyógyít, idővel ezt is.
A január óta tartó átszerveződés eléggé rányomta a bélyegét a hangulatomra, ezért a blogra sem jöttem fel. Ez azért nem bántott, mert nagyon sok embernek nem hiányoztam. Idén még előfizettem a domaint, de jövőre valószínűleg már nem fogom. Nincs értelme.
Azért legyetek jók, bízzatok abban, hogy az emberekben lehet bízni és talán mindenkinek van valahol egy lelkitársa.
a barátkereső