Nem vagyok művész, sem üzletember, nincs küldetésem. A negyvenen még nem régóta túl, egyedülállóként, egy tinédzser folyton kíváncsi lelkével létezem. A tanulás az egyik lételemem. A másik az írás. Ez az első igazi blogom, amiért én vagyok a felelős, és néhány írásom megtalálható szerte a neten.
A gyerekkorom a napsütéses ’80-as, ’90-es években telt, a kamaszom meg a kétezresekben. Akkor lett a világ kábeltévés nekünk, és lettünk az MTV és a RTL/SAT1/PRO7 nemzedéke. A kötelező orosz mellett fakultációban már angolt (mások németet) tanultam, és az analóg horvát tévén az eredeti Dűnét és animéket néztem. Sok minden érdekel, de semmi mellett nem kötelezem el magam.
Zene nélkül létezni sem tudok (kivéve a jazz és a hörgős metál, de elkerülöm az afroamerikai zenéket is, minden egyéb jöhet… Jöhet?). Az olvasás szenvedély, de a romantikát kerülöm, vagy fogyasztom, de nem heteronormativa szerint. És inkább angolul. A kedvenc fantasy-m a Rifter széria, de még Lord of the Ringsen nőttem fel. Olvasok mangát, manhwát, manhuát, angolul többnyire.
Nézek wuhxiát, koreai nyomozós sorozatok, különesen ha van benne némi fantasy. A japánoktól Miyazaki animéi a kedvenceim, de imádom a Kimi no nawa-t, de ki nem hagynék egy jó yaoit vagy BL-t.
Ritkán szeretem, ami divatos vagy mindenki kattanása (mint mondjuk az Agymenők vagy a Money Heist), és nem jegyzek meg vicceket. A futás nem az én asztalom, de ha kell, tudok kocogni. A tömeget kihagyom és plázázni sem járok, az ilyesmi nem szórakoztat.
A barátságban idealista vagyok, és hiszek a kölcsönösségben. Nem állhatom, ha valaki a jelenlétemben felveszi a telefont és fogad egy hívást, miközben én egyik lábamról a másikra állok rá várva. Bosszant a képmutatás és a kétszínűség, de néha kell mondani kegyes hazugságokat. Tudok tisztelni arra érdemes embereket, és rühellni az érdemteleneket.
Inkább HVG, mint Nők lapja. Inkább karamella, mint kakaó. Inkább introvertált, mint extrovertált. Nekem a Föld kerek, nem lapos.
És hagyma… minden ember olyan, mint egy hagyma. Ebben hiszek.