Lehetnénk levelezőtársak?... És később barátok?
 
Mert mindenkinek van egy jó tanácsa

Mert mindenkinek van egy jó tanácsa

Van egy-két közhelyes tanács, amikkel tényleg nem tudok mit kezdeni, ha a barátok kereséséről van szó.

Ilyenek a „lépj ki a komfortzónádból”, „menj táncolni”, „keress a saját korosztályodnak és érdeklődési körödnek megfelelő társaságot”, „csatlakozz egy kiránduló csoporthoz”, „keress hobbit magadnak”, „tanulj meg kötni vagy rajzolni” meg hasonlók.

Azt gondolom, hogy sok zárkózottabb baráttalan pont azért nem talál magának társaságot és barátokat, mert nem elég merész és nehéz megtenni neki az első lépést. Még az elhatározás is, hogy elmenjen valahova vagy csatlakozzon egy társasághoz nehézséget jelent a számára. Az én számomra is. Nem egyszerű belépni egy olyan közegbe, ami számunkra ismeretlen vagy esetleg olyan emberek alkotják, akik már egy ideje ismerik egymást, megnehezítve a csatlakozást.

Nemrégiben részt vettem egy workshopon, és bár voltak ott ismerős arcok egy korábbi ilyen eseményről, szomorúan tapasztaltam, hogy amint elkezdődött az ebédszünet, egyedül maradtam a teremben, majd egyedül voltam már akkor is, amikor mindenki visszatért. Holott kisebb csoportokban beszélgettek azért az emberek.

Nagyon nehéz másokhoz kapcsolódni, különösen akkor, ha úgy érzi az ember, hogy a többiek meg sem akarják ismerni. Végül a csoport legfiatalabb tagjával elegyedtem szóba, és kiderült, hogy még közös érdeklődési körünk is van. Igaz, láttam az arcán, hogy nem érti, egy ilyen korú ember mint én, hogyan lehet ilyen mélyen a témában. Számomra rejtély, miért hiszik azt az emberek, hogy kötelező megöregedni, ha az ember elkerül egy kort vagy van három gyereke.

Az egyik kedvenc BL sorozatom egyik főszereplője mondta azt a történetben a társának, hogy valójában hálás neki és a közelegő meteoritnak, amiért beestek az életébe, mert az olyan egyhangú volt, annyira mindig ugyanazt csinálta nap mint nap, hogy ha ők nem jönnek és nem kellett volna miattuk neki vágnia a nagyvilágnak egy csomó kalanddal és jó élménnyel lenne szegényebb.

Igen, néha jobb lenne tanácsok helyett beesenie valakinek az életünkbe, ahhoz, hogy újra élni tudjunk.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük