Elhanyagoltam a blogot az elmúlt időszakban, sajnálom. De tegnap a nyomatott HVG újságban találtam egy cikket arról, hogy a kutatók folyamatosan próbálják felderíteni az okát annak, hogy miért és hogyan, illetve miért nem barátkoznak egymással az emberek. Keresik a válaszokat arra, hogy mik azok a dolgok, amik összehoznak embereket, és hogyan érhetnek véget barátságok. Kutatják, hogy a nők és a férfiak hogyan barátkoznak, kiket neveznek barátnak, milyen mélységű kapcsolatnál mondják a másikra, hogy „ő a barátom”, és mennyire hajlamosak a barátságnak nevezett kapcsolatok ápolására.
Ami összehoz embereket az a közök érdeklődési kör, hobbi, a tanulás. Állítólagosan a különböző iskolázottság jobban befolyásolja a barátságok kialakulását, mint a politikai nézet és hovatartozás (ezzel azért én vitatkoznék). A nők egy-két embert, akikkel mélyebb érzelmi kötődésük van, neveznek barátnak, a férfiak viszont a felszínes ismeretségre is a barátság kifejezést használják (mondjuk, ha az illetővel egy konditerembe járnak és néha elbeszélgetnek a fehérjeporok hasznáról és káráról, ez sarkított példa, de azt hiszem, hogy az újság is valami hasonlót hozott le).
A cikkben megszólaló szakértők szerint sokan, akiket megcéloznak a kérdőívekkel, a „nem válaszolok” visszajelzést küldik, ami több dolgora utalhat, és ebből az egyik az, hogy nem tudnak nyilatkozni, mert feltehetően nincs baráti körük, vagy legalább egy olyan ember az életükben, akit barátnak tartanának.
A fiatalok azok, akik a legjobban szenvednek a barát nélküliségtől, és inkább online kapcsolattartók, aminek egyetlen haszna, hogy gyors. De a legtöbb ember személyesen szívesebben találkozik, ám erre a család vagy a munka, esetleg a tanulás miatt egyre kevesebb ideje van.
Az elmúlt héten kezdtem az egyetemen, ahol az egyik tanárunk, kissé meglepve a csoport nagy létszámán, elmesélte, hogy ő inkább projekt alapon szeret oktatni, és ehhez 8-10 fős csoportokat szervez a diákokból (hát, a mi társaságunkból kábé 15 darab 10 fős csoport jönne ki). És büszke arra, hogy egy ilyen csoport még évek távlatából is tartja egymással a kapcsolatot, mert a közös munka, amit ő adott nekik, összekovácsolta volna őket. A padsor társaimmal elég jól elvagyok, de még sem álltam be a csoportba, amikor úgy döntöttek, hogy együtt akarnak dolgozni, mivel én nem tudok sok ember előtt előadni. Látszólag elfogadták, ami mutatja, hogy elég jó fejek, de ettől még van köztünk távolság, és nem vagyok biztos abban, hogy az elkövetkező időszakból bármilyen mélyebb kapcsolat kifejlődhet.
Hadd legyek kicsit morgós: hogyan akarunk kapcsolatot létesíteni embertársainkkal, ha annyit nem teszünk meg az első találkozáskor, hogy bemutatkozunk egymásnak?
Nem lehet, hogy már itt kezdődnek a bajok?