Lehetnénk levelezőtársak?... És később barátok?
 
Még kissé bizonytalanul…

Még kissé bizonytalanul…

Hogy miért is kezdtem ebbe a blogba?… Mert nagy szükségem lenne most egy barátra, de nincs.

De mire is vannak a barátok? Hogy megmondják, mennyire vagy szép? Esetleg hangoztassák, mennyire vagy talpraesett, elmés, kalandvágyó, merész? Hogy szóljanak, éppen most hozol meg elhibázott döntést? Netán eléd álljanak, mielőtt a vesztedbe rohansz? Adjanak egy pofont, ha elszemtelenedsz? Együtt rajongjanak veled, vagy segítsenek utálni azt, amit Te sem szeretsz? Baj esetén álljanak melletted? Osztozzanak az örömödben?

Hát azt hiszem, igen, egy barátnak ez lenne a dolga.

Én azt vettem észre, hogy egyre kevesebb az ilyen ember. Mármint a barátnak való. Persze, ideig-óráig állnak melletted mások, de az úton már olyan kevesen haladnak együtt az emberrel. Lehet vádolni a technikailag fejlett társadalmat, a sok okos kütyüt, amiért az emberek képtelenek lettek arra, hogy meghallgassanak másokat, vagy odafigyeljenek rájuk, de azt gondolom, alapvetően az ember természete határozza meg azt, hogy tud-e barát lenni.

A barátság olyan, mint egy párkapcsolat. Tenni kell érte, hogy megmaradjon. Ráadásul mindkét félnek. Az egyik kedvenc barátos (rossz) emlékem, hogy egy forró nyári napon azért utaztam át Pestről Budára egy barátnőmhöz, hogy az érkezésem után egy órával ő fogadjon egy hívást, én pedig a következő egy órában üljek egy bárszéken arra várva, hogy letegye a telefont. Valahogy az a barát, aki hívta, fontosabb volt, mint az, aki ott ült a lakásában. Nekem az ilyen nem fér bele.

Az egyik legszorosabb barátságom végét úgy éltem meg, mint egy szakítást. Az ilyen csalódások egy idő után bezárják az embert, megkeményítik az ember lelke köré húzott burkot, és csak hosszas munka után lehet feloldani a gátakat. Nekem sem sikerült még mindet.

Vannak közösségi platformok, amiken néha belefutok elkeseredett emberek bejegyzéseibe, akik barátot, de legalább is egy olyan embert keresnek, akinek kiönthetik a szívüket. Vagy tanácsot kérhetnek tőle. Esetleg eligazítja őket az élethelyzetben, amiben éppen vannak. Segítséget attól érdemes kérni, akinek van tapasztalata.

Arra gondoltam, ez a blog lényege. Azt remélem, hogy idővel rátaláltok, elmondjátok, kik vagytok, és mások azt mondják majd, akik szintén ismerik a blogot és hasonló cipőben járnak, hogy „de remek, pont ilyen emberre van szükségem, leszel a barátom?”

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük