nincsenek barátaim, mert nincs kinek elmondani, hogy milyen érzések kavarognak éppen bennem. Nincs kivel megosztani az örömömet, vagy most éppen a bánatomat. Barátok híján nincs kinek elmondani, hogy két hete elvesztettem az édesanyámat, és minden fojtogató érzés, ami kavarog bennem ott is marad a lelkem mélyén.
De gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Sokan vagyunk még ilyen magányos, egyedül bolyongó lelkek, akik szólnának valakihez, csak nem akad a közelükben senki. Ez lehet az ő hibájuk. Lehet olyan a személyiségük, hogy mások nem mernek közelíteni hozzájuk, vagy ők nyílnak meg nehezen. De lehet a társadalom közömbösségének a hibája is. A lelketlen, magának való világnak a ridegsége, amiben minden ember csak bolyong, de néhányan akadnak, akik találnak egy lelkitársat vagy lelkitársakat, akikkel meg tudják osztani az életüket.