A minap régi naptárakat lapozgattam át. Régebben minden évben vettem egy szép noteszt, és bármi történt velem, beírtam az adott napra. Akár jó, akár rossz napom volt, biztos, hogy született egy kis jegyzet róla. Mostanra csak a filofaxom belsejét cserélgetem, és amióta elveszettem az édesanyámat a beírások is megritkultak, mert valahogy valami elnémult bennem….
Szóval körülbelül 2002 óta őrizgetem ezeket a noteszeket (akkor volt egy nagy váltás az életemben), és az egyikben volt egy információ, ami kellett. Meglepődve olvastam, hogy olyan emberekről teszek említést a bejegyzésekben, akiket az agyam azóta szinte teljesen kitörölt. Esztereket, Mónikat, Zitákat, Katákat, Canthusokat és másokat, akik azoknak az embereknek a barátai voltak, akikkel akkoriban én voltam barát. Nem tudom felidézni az arcukat, és a beírásokat olvasva is csak halvány emlékeim vannak helyekről és eseményekről (Gyűrűk ura nézésekről, falépcsőkről valakinek a házában, az első gamer-görgős egérről, amit életemben először Canthusnál láttam), de hát nehéz már idestova húsz évre visszamenni a múltba. És talán ezek az emberek azért is koptak ki így az agyamból, mert olyan emberekhez tartoztak, akikhez kötődtem, de ők idővel már nem kötődtek hozzám és – hogy a ma használatos szót írjam le – ghostingoltak engem.
Mindenesetre meglepő volt látni, hogy akkoriban (2002 és az azt követő nagyjából 5 év) voltak barátaim, akikkel programokra mentünk, szerepjátékoztunk, éjszakai meséléseket tartottunk. De hát abban az időszakban mind a huszas éveinkben jártunk, tanutlunk vagy az első munkahelyeken kezdtünk, szabadok voltunk pár vagy család nélkül. Volt időnk egymásra. Még nem őröltek meg a munkás évek malomkerekei. Még nem nehezedett a vállunkra a család és a gyerekek fenntartásának nehéz feladata.
Ami a fentieket illeti, én ugyanaz a szabad, kötöttségek nélküli ember maradtam, mert valahogy így hozta az élet…
Az, hogy ezek a kapcsolatok, ismerősök elkopnak/kikopnak az ember életéből, természetes folyamat, de mégis, nagyon nehéz túllépni rajtuk.
Nem állítom azt, hogy a noteszjegyzeteket olvasva nem lettem szomorú vagy zaklatott, hogy nem éreztem fájdalmat attól, hogy bizonyos barátokat a saját hibámból vagy az ő hibájukból elvesztettem, de most már tudtam nosztalgiával emlékezni.
Végüla 2014-es noteszomban megtaláltam az infót, amit kerestem: a pontos születési időpontomat.
Azért van rá szükségem, mert néhány nappal ezelőtt egy reggeli rádióműsorban vendégül láttak egy asztrológust, és úgy tervezem, elmegyek hozzá. Nagyon szimpatikusnak tűnt, és mivel számmisztikával is foglalkozik, ami szintén érdekel, azt hiszem, belevágok és kérek tőle egy elemzést.