Néhány napja olvastam egy cikket arról, hogy Amerikában egy vállalkozást építettek arra, hogy emberekhez menjenek el idegenek és átöleljék őket. Mert, hogy az érintés fontos az emberi kapcsolatokban, jó hatása van a lélekre és a tudatra is, csak nem mindenkinek jut ki belőle. És a cég alapítói meglátták ebben a piaci rést. De nem is ez a baj, hanem az, hogy lassan már az érintést és a jó szót is pénzér tudjuk csak megvenni. Elvadulunk, elidegenedünk ebben a technikailag előre haladott világban, ahol az ember a like-októl és a követőktől érzi magát valakinek.
Egy másik hírben egy japán férfi szerepelt, aki pénzért jár el mások helyett sorban állni, velük lenni, elkísérni az illetőt A-ból B-be. Hogy az, aki fizet, ne legyen egyedül. Ezzel kapcsolatban egyszer a CNN-en láttam egy dokumentum filmet, aminek hasonló volt a témája: ott egy illető ideiglenes fiúbarát volt lányoknak és nőknek, egy másik férfi pedig amolyan „fiú-és apapótló” családoknál, akik ezt igényelték.
Szerintem elég lehangoló, hogy emberek pénzért jutnak csak hozzá baráthoz, társhoz, társasághoz.
A magamfajták, akik nem aktívak a közösségi médiában, nem követnek embereket különböző platformokon, és nem szívesen járnak olyan helyekre, ahol tömeg verődik össze (kivált nem a Covid árnyékában) még nehezebben találnak maguknak barátot. Ha pedig még hobbijuk sincs, szinte ki is zárják magukat abból, hogy társaságba kerüljenek.
Talán kellene nekem egy kutya. A kutyások általában jó fejek, ahogy nekem mondták, barátságosak és közvetlenek. Könnyen ismerkednek…. Csak én macskás vagyok. És lusta ahhoz, hogy hajnalban keljek levinni a kutyát sétálni. Számomra a macskáknak jobb a rezgésük.
Azt is olvastam, hogy kutatások szerint hazánkban 51%-ék fölött van a kapcsolathiányos (itt nem a szerelemről vagy a szexről van szó) emberek száma. Ezeknek a kapcsolattalanoknak nincs családja (vagy nem is volt, vagy van, de távol élnek tőlük). Nincsenek rokonaik, ismerőseik (vagy igen, de nagyon elenyésző számban, távol tőlük). Nincsenek barátaik, de még haverjaik sem, de ha vannak is, igazából nem számíthatnak rájuk. Ez egy elég szomorú 51%-ék, azt hiszem.
Ui.: Terveztem egy e-mail címet létrehozni, ahol esetleg fogadhatnék olyan leveleket, amiket levelezni vágyó, levelezőtársat kereső emberek küldenek nekem, de egyelőre bátortalan vagyok belevágni. 🙁