Az oldal elmúlt egy éves, és a célját sajnos nem érte el.
Nem segített sem nekem, sem másoknak barátot/levelezőtársat találni. Ezért nem hibáztatható más, csak én, aki létrehozta és nem csinálta jól.
Egy nagyon sötét és nem COVID okozta gyásszal teli életszakaszomban hoztam létre az oldalt, amikor az egyedüllét és a magány a mindennapjaim fenyegető árnya volt. Csak az járt a fejemben, hogy bármikor egyedül maradhatok, és mivel nem használok social media oldalakat (túlságosan sajnálom az időmet vesztegetni rajtuk), a blog volt a legjobb megoldás. De a terv túl nagyratörőnek bizonyult.
Bevallom, most már kicsit szégyenkezve, hogy gondolatban már interjút adtam a Nők Lapjának arról, hogy milyen sikersztori lett a blog, hány embernek segített(em) barátokat, értékes emberi kapcsolatokat találni akár levelezésen keresztül… aztán rájöttem, hogy ez csak ábránd.
Az emberek nem írnak leveleket már (tisztelet a kivételnek), más emberek pedig nem olvasnak leveleket, és interneten keresztül nem lehet barátokat találni, csak ha tagjává válsz bármilyen felületnek, közösségnek, és vagy te lájkolsz vagy téged lájkolnak.
Vagy kilépsz az ajtón és megnézed, hova tudsz csatlakozni, ahol hasonszőrű emberek vannak élőben. Aztán a nap végén mindenki megy a maga dolgára anélkül, hogy akár telefonszámot cseréltek volna.
Még nem tudom, mi lesz a blog további sorsa, de ha valaki belefutott és átmazsolázta esetleg a soraimat, azoknak üzenem: köszönöm!
A barátkereső
Szia kedves… Forum Indító, Oldal Létrehozó!
(Vagy bárkinek is tartod magad)
Én csak most bukkantam erre az oldalra. De persze nem vagyok túl okos felhasználója a böngészésnek, így ez is lehet az oka. Még nem olvastam végig teljesen a hozzászólásokat, cikkeket, most még csak a rábukkanás és felvillanyozódás pillanatában vagyok. A kérdések, kijelentések máris megfogtak. Mondom, teljes végigtanulmányozás nélkül, mi is ennek az egész célja, hogy kijelentetted, nem érte el a célját a ez a csoportképzés. Kifejezetten és csak blogot szerettél volna indítani, és ez nem elég aktív? Vagy kevés a barátra találtaktól a visszajelzés, hogy KÖSZÖNÖM, ITT TALÁLTAM JÓ TÁRSRA? Vagy te magad nem találtál barátot, igazi barátot, vagy kiderült, hogy ez kihalt fogalom, nincs rá szükség, ahogy már kevés és szükségtelen a kádár és a patkolókovács is? Vagy…?
Engem érdekelne picit részletesebben. Naná, hogy azért, mert egyedül vagyok. És persze én is tipikus városi magány díszpéldánya vagyok. Mármint szerintem ez tipikus. Mármint a világ azon felén (kisebb részén?) tipikusnak hiszem, ahol nem szimplán a túlélésért kell küszködni a pusztában vagy dzsungelben, nem az egész falu a te rokonságod, vagy hasonló, egyáltalán nem a világ kisebbségét kitevő országok lakója vagy.
No, meglátjuk, mi a válasz. Van-e válasz. Szia/ sziasztok,
Kátja
Szia!
Kicsit minden is, amit leírtál. Írogattam a blogot, mert az előzetes felméréseimből az jött ki, hogy az embereknek nincsenek igaz/igazi barátai. Néha már haverok sem. Csak követők meg lájkolók. Én nem ilyesmire vágytam, csak emberekre, akikhez lehet szólni, ha túl süketítő a csend a zajban. Akikkel el lehetne menni egyet járni a városban, meginni egy kávét (nem igazán vagyok teás), kibeszélni filmeket, könyveket, celebeket, akik türelmesek, ha én az introvertált azt mondom: ma inkább maradnék otthon. Az internet szerint sok… hogy is írtad: „városi magány” keresne barátokat, embereket, akiket meg lehetne szólítani, ha az egyedüllét lerántana, de én azt tapasztaltam, hogy nagyon nehéz barátkozni, akár még hús-vér ismerősöket is találni (ezt nem a szoba belsejéből állítom, hanem abból, hogy nemrég kimozdultam, de egy másik bejegyzés témája lesz… ha bejegyzek valamikor).
Tényleg volt bennem egyfajta küldetéstudat, ami kicsit túl mutat a telefonos segélyszolgálatokon, és amit már így Nők Lapja cikkben is megálmodtam: Mitől olyan sikeres az oldal? 😀 Persze vicc.
Volt egy ábrándom: az emberek, akik hasoncipőben járnak, idetalálnak, valahogy elkezdődik egy párbeszéd, és akár még barátságok is születhetnek.
Én még mindig bolyongok.
Bízom abban, hogy bár iszonyatos erőfeszítés egy ismeretséget/barátságot/levelező társasságot ápolni, van olyan, akinek erre szüksége van ezekben a közösségi hálózatok által meghatározott időben/társadalomban is.