Hogy lehetne ezt lemagyarítani szépen? Elrendezett barátság? Meghatározott barátság?
A Yahoon futottam bele a cikkbe, amiben egy iráni származású amerikai nő arról írt, hogy miként hozott létre baráti társaságot az elrendezett házasság mintájára. Mint írta, Iránban a legtöbb házasság elrendezett, és miután a házastársakat úgy választják egymásnak, hogy mindkét fél igénye találkozzék (na jó, ebben azért hadd legyek kételkedő), többnyire szeretetteljes kapcsolat fejlődik ki ezekből az elrendezett házasságokból (azért ezt is kétkedéssel fogadom, de reménykedjünk).
Utána olvastam, hogy 1990 óta azoknak az embereknek a száma, akiknek zéró barátjuk van, megnégyszereződött, és maguk a barátságok is jelentősen csökkentek. Ezen cikk szerint a magányosság jóval a pandémia előtt pusztítani kezdett. A barát nélküliség (az a lehetőség, hogy bajban-örömben másra támaszkodhassunk) komoly egészségügyi és mentális problémákat (magas vérnyomás, szív problémák, depresszió, meggyengült immunrendszer) képes okozni. Miközben, ha valakinek vannak barátai, az csökkenti a stresszt, segít könnyebben megküzdeni az élet nehézségeivel, megadja a valahová/valakihez való tartozás megnyugtató érzését és örömmel tölt fel.
Tehát a cikk írója, aki tényleg mindent megtett, hogy barátokra tegyen szert (önkénteskedett, önsegítő csoportokba bent, csatlakozott olvasó klubokhoz, részt vett a szülői munkaközösségbe), de csak felületes ismeretségeket talált, úgy döntött, hogy létrehoz egy olyan baráti közösséget, akik között a barátság „elrendezett”. Részt vett pár konferencián és megszólította azokat az embereket (sok férfi ismerőse lévén inkább nőket), akiket szimpatikusnak talált, megkérdezve őket, mit szólnának, ha egy elrendezett baráti társaság tagjaivá válnának. Eredetileg 9 embert hozott össze, akikből egy már az első alkalommal azt mondta, ez nem neki való, egy pedig elköltözött közben máshová, de még így is maradt a számára hét olyan ember, akikkel összejárnak, kibeszélik a dolgaikat, segítik egymást, és akiknek bátran azt meri mondani: szeretlek.
A cikk elolvasása után próbáltam felfogni, mit akar jelenteni az elrendezett barátság. A cikk szerzője szerint elköteleződéssel kezdődik (talán úgy, hogy „vállalom, hogy…”), egy megegyezés alapján jön létre és arra támaszkodik, és ad időt arra, hogy a kapcsolat kialakuljon és idővel igazi barátsággá fejlődjön. Az írása alapján az így létrehozott barátságból kimarad a „kitalálósdi” időszak (vagyis az a rész, amikor ismerkedünk, felmérjük a másikat), mert az előre meghatározott barátságnál nincs szükség felesleges körökre az ismerkedésnél. A szerző állítása szerint az elrendezett nem azt jelenti, hogy rá-vagy kierőszakolt, sokkal inkább azzal, hogy személyre szabjuk a barátságot azt alapul véve, hogy pontosan milyen barátot szeretnénk, milyen barátra vágyunk, több szabadságot kapunk. Ugyanakkor, ha a barátság nem működik, könnyebben ki lehet lépni belőle (mint mondjuk egy házasságból, hiszen egy barátság majdnem olyan szinten van, mint egy párkapcsolat), ha már az elején megfogalmazzák, hogy milyen feltételekkel szűnhet meg a barátság (a közös érdeklődési kör megszűnése, az egymástól való eltávolodás természetes folyamata, költözés miatti nehezebb kapcsolattartás, egymásra való neheztelés, a megbeszélés képességének hiánya, stb.)
Az elrendezett barátsághoz útmutatót is írt:
- Írj egy tervet (ötletet): határozd meg benne a barátságra vonatkozó igényedet. Képzelj el egy számodra ideális barátságot, amiben a barátok értékes időt töltenek el együtt, határozd meg, hogy hogyan szeretnél időt tölteni a barátokkal. Kérdezd meg magad, hogy milyen barátság/bajtársiasság hiányzik az életedből. Írd le, hogy milyen időtöltés lenne a számodra megfelelő egy baráttal (mondjuk akadhatnak olyanok, akik szeretnek múzeumba járni, és ehhez jönne nekik jól egy hasonszőrű barát), mik a kedvenc témáid (nem mindenki szereti hallgatni a másik gyerekes sztorijait, de lehet, hogy vevő lenne egy kis bulvár pletykára), mi az, amiről esetleg kerülnéd, hogy szóba kerüljön (sokan nem szeretnek a magánéletükről beszélni, még egy baráttal sem), de úgy egyátalán írj le mindent, ami a te barátságodba belefér.
- Kezdj el megfelelő barátjelölteket keresgélni: kérdezd ki a potenciális jelölteket a hobbijukról, érdeklődési körükről, és hogy keresnek-e esetleg barátot. Ha csak egyet is találsz, akivel összekattantok, máris el lehet menni sétákra, múzeumokba, vacsorázni valahova, és idővel a ti barátságotok akár másokat is bevonzhat. Keresgélni lehet ott, ahova a sors visz (tanfolyamok, önképző körök, konferenciák, stb.), de a közösségi média felületeken is (bár nem nagyon hiszem, hogy ott az ember képes barátokat találni, azok között, akiket csak a lájkvadászat vagy kommentcunami éltet). A lényeg az, hogy már az elején ki kell kötni, hogy nem romantikus kapcsolatot keres az ember (az másik felületekre tartozik), hanem barátságot.
- Legyen egy elköteleződési ceremónia: ha megvannak a barátjelöltek, tegyetek fogadalmat. Ez elég bizarrul hangzik, de tisztázza, hogy ki mit visz a barátságba és ki mit vár el (talán így: én xy fogadom, hogy yx-nek bármikor segítek, ha ruhát vásárol, és azt szeretném, ha a barátaim nekem segítenének a kishitűségem legyőzésében. Gondolom…). A fogadalom abban is segít, hogy kinyilatkoztassuk, hogy támogatók és szeretetteljesek leszünk a másikkal, és ha nézeteltérés támad, azt mindenkor igyekszünk megbeszélni, megkeresni a probléma forrását és megoldani azt.
- Legyenek rituálék: minden találkozáskor legyen egy szertartás, amivel elkezditek a közös találkozót. A szerző ezt úgy képzeli el, hogy a társaság körbeül, és mindenki elmondja, hogy éppen mi aktuális az életében, miben szenved hiányt, milyen rossz vagy jó érte az elmúlt időszakban, miért-kiért hálás éppen akkor. A tagok kifejezhetik az aggódásukat vagy éppen együtt örülhetnek az adott emberrel. Be lehet vezetni a „azért szeretlek, mert…” szertartást, ahol a barátok elmondhatják a másiknak, miért örülnek, hogy az adott ember a barátjuk, mit szeretnek benne, mitől érzik őt és magukat kivételesnek ebben a barátságban.
- Használják a barátok az intimitást, mint a barátságot éltető üzemanyagot: legyen olyan a barátság, amiben van intimitás és érinthető bennsőségesebb és keményebb témák is. Én úgy fordítom ezt, hogy aki szereti, hogy ölelik, az olyan barátot keressen a társaságban, aki inkább kibújik a karoló kezek közül, az olyat. És ne legyenek nagy titkok: gondolom, ez nem azt jelenti, hogy minden hüvelyfolyást ki kell beszélni, de ha valakinek ez éppen befolyásolja az életét, az merje a barátai között ezt kimondani, és onnan érkezzen segítség. Ha valaki támogatja az LGBTQA+ közösséget, az erről beszélhessen, ha valakinek baja van a rendszerrel, az oszthassa meg a gondolatait erről a barátjával vagy a baráti társasággal. Az ember legyen nyitott egy barátságban, anélkül nem fog menni.
- Légy őszinte: ez elengedhetetlen, bár én azt gondolom, hogy igazán őszinte az ember akkor lehet, ha biztosan tudja, hogy amit mond, nem fog visszacsapni. Ha azt mondom a barátomnak, hogy a piros nem a te színed, akkor ez ne legyen harag alapja, inkább mindkét fél gondolja át, hogy érdemes-e ezzel kijelentéssel foglalkozni. Abban semmi rossz nincs, ha az ember azt mondja: a piros nem a te színed, mert lehet, hogy tényleg nem áll olyan jó, mint mondjuk a fűzöld. Tehát akkor így kell mondani: szerintem a fűzöld jobban áll neked, mint a piros, de ha pirosban jól érzed magad, kérlek, vedd meg. Mert nem az a fontos, hogy én mit állítok, hanem az, hogy a másik hogyan érzi magát attól, amit vagy ahogy mondok. Őszintének úgy kell lenni, hogy nem sérted meg vele a másikat, és a saját határaidat sem (nem szabad a másik kedvében járni, csak azért, hogy ne sértük meg, én azt hiszem).
Nagyjából ezt bogoztam ki a cikkekből, amiket elolvastam. Nem tudom, hogy így valóban lehet-e barátságot létrehozni, de nagyon tanulságos tudni, hogy más emberek is küszködnek azzal, hogy értékes kapcsolatokat találjanak, és miként próbálnak tenni érte.
Forrás: https://www.insider.com/how-to-make-new-friends-as-an-adult-arranged-friendships-2023-7 és https://www.yesmagazine.org/issue/pleasure/2022/05/18/intentional-friendships