Nem tudom még, hogyan lehet meggyászolni egy olyan ismerőst, akinek a halálát senki nem erősítette meg. Azt hiszem, elveszítettem egy barátot, de nem tudom, mikor.
Nem is igazi barátok voltunk, hanem inkább egyfajta munkakapcsolatban álltunk. Ő egy mangát magyarított, én pedig a fordításban segítettem neki. Mondta, hogy beteg. Eléggé. Nagyon. De bizakodók voltunk, és tavaly júniusban azt írta, hogy majd jelentkezik. Többé sosem tette.
Nemrég kerestem a live journalos oldalát. Elérhetetlen volt. Azt gondolom, őt ismerve, ez nem véletlen. Ha el készült, ha tudta, hogy mennie kell, gondoskodott arról, hogy az oldalát, amin a saját írásai és a fordítások is voltak, ne lopkodják szét.
Csak nekem nem szólt, és talán másoknak sem, akik rajongtak az írásaiért és a munkáiért, hogy nem tudja leküzdeni a betegséget. Ezért nem is lehet is haragudni rá. Nehéz azt mondani: barátaim, ennyi volt, örültem…
De azért hiányzik. És rossz ez a bizonytalanság, hogy nem tudom, kell-e gyászolnom.
És ha igen, megint kevesebb lettem egy baráttal.
Van jelentkező a helyére?