Valójában egy bejegyzést akartam írni arról, hogy az emberek mindenféle címkéket aggatnak más emberekre, akik belépnek, velük vannak, majd kilépnek az életükből, úgymint: ismerős, haver, barát, de aztán meggondoltam magam.
A barátkereső blogját azért hoztam létre, mert helyet akartam adni azoknak, akik úgyanúgy nem boldogulnak a barátkozással, a barátok fellelésével, mint én. Akik hasonlóan tesznek azért, hogy olyan közegbe kerüljenek, ahol közös érdeklődési körű és észjárású emberekre találjanak, ahogy én, de rendszerint nem járnak sikerrel.
Akik magukat keresve másokat keresnek abban a reményben, hogy család híján ne csak a házikedvenccel kelljen megosztaniuk a munka utáni vagy ahelyetti életüket.
Nagyon nehéz barátokat találni ebben a technikailag fejlett világban. Olyan barátokat, akik értékeket hordoznak, nem csak lájkolnak vagy barátolnak, esetleg megosztanak és streamingelnek. És aki ennek az ellenkezőjét állítja, az hazudik.
Részese voltam egy Thai boys love sorozatokért rajongó csoportnak, rengeteg külföldi ismerősöm lett a folyamatos chatelés közben mindenféle korcsoportból, és mégis, lassan elkoptunk egymás mellől. A barátságok, ismeretségek ápolásában jelen kell lenni, és ha kimaradsz, mert elvisz a meló, a családdal az élet, vagy a rajongásod tárgya változik meg, nem tudsz az addig a barátaidnak hitt emberek közösségében maradni.
Azt remélem, hogy aki a blogra téved, aki esetleg átfutja a soraimat, vagy csak olvasás nélkül hagy egy kommentet, hogy elmondja a saját tapasztalatait vagy véleményét, legalább abban a pár percben érzi, hogy nincs egyedül.
Üdv!
Szívesen írnék közvetlenül emailt neked, de nem találom sehol a címed. Nagyon sok mindennel egyetértek, amit a blogban írsz. Nekem is megvannak a saját tapasztalataim a témával kapcsolatban. Szívesen beszélgetnék a témáról, de nem blogon, és nem is egyoldalúan. A kölcsönösség nekem is nagyon fontos. 🙂
Szia! Írtam neked.