az egy barát és a barátság. A Wikipedia szerint: „A barátság összetett, támogató emberi viszony. ….emberi kapcsolat, mely emberek között alakul ki több örömteli találkozás, beszélgetés által. Jellemzi a kölcsönös elfogadás, rokonszenv, szeretet, bizalom, szövetség, együttérző képesség, nyitottság, törődés.”
A tanfolyam szüneteiben mindenki telefonra kap, és csak a dohányzóhely körül alakul ki valamiféle kommunikáció. Aki nem dohányzik, az úgy is járt, mert a szintén nem dohányzók inkább a mobiljukba bújnak. Nem kovácsolódunk össze, még haveri kapcsolatok sem alakulnak. Nekem pedig nincs kinek mesélni arról, hogy miért tartom hasznosnak a tanfolyamot. Sőt, nincs kit hívnom, hogy elmeséljem, leszálltam a villamosról, mert rossz volt a kisugárzása.
Vajon mások is vannak úgy, hogy barátkoznának, de nem tudják, hogyan álljanak neki? Vajon tényleg találnom kéne egy hobbit ahhoz, hogy találhassak pár embert, akivel lehet barátkozni? Vajon az embernek valóban szüksége van olyan függőségi viszonyokra, mint a barátság?