Biztosan mindenkinek van egy nagy álma – egy utazás, egy kihívás teljesítése, valaminek a megalkotása -, amit eddig azért nem tett meg, mert úgy érzi, ha nincs kivel megosztania, felesleges megtennie. Az élmény úgy válik élménnyé, hogy van vele valaki, egy számára fontos ember, aki látja, tapasztalja azt, amit ő …
Nemrég hallottam: „Az embernek 50 éves koráig kell összegyűjtenie azokat a barátokat, akik élete végéig mellette állnak.” „Barátok nélkül lenni egyfajta komoly mélyszegénység.” Tekintettel az eddigi kudarcaimra a barátkeresés terén, egyre bátortalanabbul vágok bele abba, hogy új közösségeket keressek. 🙁
azt az embert, aki önként vár veled a sürgősségin 14 és fél órát, lehet barátnak nevezni. Vagy bajtársnak. Azért büszke vagyok, hogy ilyen kollégáim is vannak.
Az első bejegyzésem… Kicsit furcsa érzés, mert nem voltam biztos abban, hogy valóban szeretnék-e belefogni a blogírásba. Először is a téma. Ide idézném a Wikipédiát: A barátság az egyik emberi kapcsolat, mely emberek között alakul ki több örömteli találkozás, beszélgetés által. Jellemzi a kölcsönös elfogadás, rokonszenv, szeretet, bizalom, szövetség, együttérző …