Valójában egy bejegyzést akartam írni arról, hogy az emberek mindenféle címkéket aggatnak más emberekre, akik belépnek, velük vannak, majd kilépnek az életükből, úgymint: ismerős, haver, barát, de aztán meggondoltam magam. A barátkereső blogját azért hoztam létre, mert helyet akartam adni azoknak, akik úgyanúgy nem boldogulnak a barátkozással, a barátok fellelésével, …
Nemrég hallottam: „Az embernek 50 éves koráig kell összegyűjtenie azokat a barátokat, akik élete végéig mellette állnak.” „Barátok nélkül lenni egyfajta komoly mélyszegénység.” Tekintettel az eddigi kudarcaimra a barátkeresés terén, egyre bátortalanabbul vágok bele abba, hogy új közösségeket keressek. 🙁
Visszanézve arra az időre, úgy látom, hogy a kamaszkori barátaim és én sosem voltunk egy szinten. Sem anyagilag, sem tanultsági szinten. Persze, ezt akkor még nem volt egyszerű észrevenni, mert én mindig az embert és az érzést néztem, amit adott. Ha valakinek a társaságában jól éreztem magam, akkor nem számított, …
Hétvégén az Erkel Színházban voltam, ahol a Yamato adott fergeteges előadást. Azoknak a japán doboknak van valami mágikus hatása, ahogy a rezgésük átiramlik az emberen és minden tárgyon. Abban biztos voltam már év elejétől, hogy ha idén jönnek, ott kell lennem. A középerkély páholya hat székes volt, később rájöttem, hogy …
Felnőttként nem csak barátokat találni, de barátkozni is nehéz. Ha az ember megismerkedik másokkal, mélyen ott motoszkál benne a kérdés: vajon mennyit adhatok ki magamból, míg az ismerkedés fázisában vagyunk? Gyerekként vagy kamaszként még nincsenek meg a rögeszméink, mániáink, véleményeink a világról, amikkel egy felnőtt már rendelkezik. A kicsiket összehozza …